Röviden: a BPC-157 vs TB-500 kérdésre az a válasz, hogy két kémiailag különböző peptidről van szó. A BPC-157 egy 15 aminosavból álló szintetikus peptid, amely egy gyomornedvben azonosított fehérje részletéből származik; a TB-500 a 43 aminosavas timozin béta-4 (thymosin beta-4) fehérje aktinkötő szakaszának szintetikus megfelelője. Mindkettő a szövetregenerációs alapkutatásban szerepel, de a szakirodalom más-más folyamatokat vizsgál velük.
Mivel a két nevet szinte mindig együtt emlegetik, sokan azt hiszik, hogy ugyanarról az anyagról vagy egymás helyettesítőiről van szó. Ebben a cikkben pontról pontra megnézzük, honnan származnak, mit vizsgálnak velük a preklinikai (sejt- és állatkísérletes) kutatásokban, és miben hasonló a laboratóriumi kezelésük.
A BPC-157 (Body Protection Compound 157) szintetikus pentadekapeptid, azaz 15 aminosavból álló lánc. Egy, az emberi gyomornedvben azonosított fehérje részszekvenciájára vezethető vissza, a szakirodalom stabil gyomorpeptidként írja le. Állatmodellekben a nyálkahártya épségére, valamint inakra, szalagokra és izmokra gyakorolt hatását vizsgálják.
A TB-500 szintetikus peptidrészlet, amely a timozin béta-4 aktinkötő régiójának felel meg. A timozin béta-4 természetesen előforduló, 43 aminosavból álló fehérje, a sejtek egyik legnagyobb mennyiségben jelen lévő aktinmegkötő fehérjéje, és számos testnedvben megtalálható. A TB-500-at a kutatásban laboratóriumi célra jól kezelhető részletként használják, amely a kiinduló fehérje aktinnal kapcsolatos aktivitását hivatott modellezni.
Az első lényeges különbség tehát az eredet: a BPC-157 gyomorpeptid-szekvenciából, a TB-500 egy széles körben előforduló sejtváz-fehérjéből származik. Az egyes vegyületekről bővebben a BPC-157 hatásáról és a TB-500-ról, vagyis a timozin béta-4 fragmentről szóló cikkünkben olvashat.
| Szempont | BPC-157 | TB-500 |
|---|---|---|
| Szerkezet | 15 aminosavból álló szintetikus peptid | A 43 aminosavas timozin béta-4 szintetikus részlete |
| Eredet | Gyomornedvben azonosított fehérje részszekvenciája | Aktinkötő sejtváz-fehérje |
| Fő kutatási terület | Izom-, ín-, szalag- és csontsérülés-modellek, gyomor-bél nyálkahártya | Érképződés, sejtvándorlás, bőrsebgyógyulási modellek |
| Forma a PureChemsnél | Liofilizált por, 10 mg fiolánként | Liofilizált por, 10 mg fiolánként |
| Tárolás | 2–8 °C, fénytől védve | 2–8 °C, fénytől védve |
| Szabályozási helyzet | Nem engedélyezett gyógyszer, WADA-tiltólistás | Nem engedélyezett gyógyszer, WADA-tiltólistás |
A BPC-157 bizonyítékanyaga szinte teljes egészében preklinikai. A szisztematikus áttekintések szerint az állatkísérletek főként az inak, szalagok, izmok és csontok sérülésének modelljeire koncentrálnak. A leggyakoribb kutatási irányok:
A timozin béta-4 szakirodalma más hangsúlyokkal dolgozik. Itt az érfal belső sejtjeinek (endotélsejteknek) a vándorlása, az érképződés és a bőr sebgyógyulási modelljei állnak a középpontban:
Röviden: a BPC-157 kutatása inkább a mozgásszervi sérülésmodellekre, a TB-500-é inkább az érképződésre és a bőr regenerációjára fókuszál. Egyik sem „nagyobb” vagy „jobb” a másiknál, egyszerűen más kérdésekre keresnek velük választ.
Mindkét peptidnél fontos tudni, milyen szintű bizonyítékról van szó. Az in vitro vizsgálatok sejttenyészetben, az in vivo vizsgálatok állatmodellekben készülnek, és egyik sem helyettesíti az emberi klinikai vizsgálatot. A BPC-157-ről például az áttekintő irodalom azt írja, hogy állatkísérletes farmakokinetikai munkákban rövid, percekben mérhető felezési idejű. Az ilyen adatok a kísérleti tervezéshez adnak támpontot, de emberre nem vihetők át.
Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a két irodalom eltérő végpontokat mér. A BPC-157-nél gyakoriak a szerkezeti és biomechanikai mérések, a timozin béta-4-nél a sejtvándorlási és érképződési vizsgálatok. Két vizsgálat eredményét ezért csak óvatosan lehet közvetlenül összevetni.
A különbségek mellett van néhány közös pont is. Mindkettő szintetikus peptid, mindkettőt liofilizált (fagyasztva szárított) fehér porként szállítják, és a laborban ugyanúgy kell bánni velük. A lezárt port hidegen, fénytől és nedvességtől védve tárolják, és csak a kísérlethez szükséges mennyiséget oldják fel. Oldatban mindkét peptid rövidebb ideig stabil, mint porként, ezért gyakori a kisebb adagokra osztás és a hűtött tárolás.
Az oldószer kiválasztásához a bakteriosztatikus víz vagy ecetsav összehasonlítás ad támpontot, a tárolásról pedig a peptidek tárolásáról szóló útmutatóban írunk.
A szakirodalom a két peptid feltételezett működését egymást kiegészítőként írja le, ezért egyes kísérleti tervek párhuzamosan vizsgálják őket. Ennek a kombinált megközelítésnek külön cikket szenteltünk: BPC-157 és TB-500 kombináció: miért vizsgálják együtt? Ha egy fiolában van szüksége mindkettőre, a BPC-157/TB-500 keverék 5 mg BPC-157-et és 5 mg TB-500-at tartalmaz.
A választást a kísérlet kérdése határozza meg. Ha a vizsgálat mozgásszervi sérülésmodellekre vagy a gyomor-bél nyálkahártyára irányul, a szakirodalom inkább a BPC-157-re épít. Ha az érképződés, a sejtvándorlás vagy a bőr regenerációja a téma, a TB-500 és a timozin béta-4 irodalma a gazdagabb. Ha a két útvonalat együtt vizsgálnák, a keverék vagy a két külön fiola a logikus választás.
Mindhárom termékünk ugyanazzal a dokumentációval érkezik: a tisztaság legalább 99%, ezt független laboratórium igazolja HPLC- és tömegspektrometriás vizsgálattal, és minden gyártási tételhez analitikai tanúsítvány (COA) tartozik. A csomagot diszkréten, nyomkövetéssel adjuk fel az EU-n belülről, fizetni bankkártyával, Google Pay-jel vagy kriptovalutával lehet.
Sem a BPC-157, sem a TB-500 nem engedélyezett gyógyszer az Európai Unióban vagy máshol, és egyiknél sem zárult le a gyógyszerként való engedélyezéshez szükséges klinikai fejlesztés. Az EU-ban a laboratóriumi munkára forgalmazott vegyületek vegyi reagensnek minősülnek, és ez a besorolás csak addig érvényes, amíg szigorúan kutatási anyagként mutatják be őket. Mindkét vegyület szerepel a Doppingellenes Világügynökség (WADA) tiltólistáján.
Nem. A BPC-157 egy gyomorpeptid-szekvenciából származó, 15 aminosavas peptid, a TB-500 pedig a timozin béta-4 fehérje részlete. Átfedő kutatási területeken szerepelnek, de különböző molekulák.
Mindkettőnek jelentős preklinikai irodalma van. A BPC-157-nél a mozgásszervi sérülésmodellek dominálnak, a timozin béta-4-nél évtizedes érképződési és sebgyógyulási kutatások. A hangsúly más, nem a mennyiség.
Nem. Sem az FDA, sem az EMA nem engedélyezte egyiket sem gyógyszerként, a szakirodalom mindkettőt vizsgálati vegyületként írja le.
Az EU-ban ezeket a peptideket általában kutatási vegyszerként, laboratóriumi reagensként kezelik, nem gyógyszerként, és kizárólag kutatási célra forgalmazhatók. A nemzeti és intézményi szabályok betartásáért a kutató felel.
Igen. Kapható külön BPC-157 (10 mg) és TB-500 (10 mg), valamint a kettő keveréke egy fiolában.
Kizárólag kutatási célra. Emberi vagy állati fogyasztásra nem alkalmas.
A FOXO4-DRI egy D-retro-inverz szerkezetű, tervezett peptid, amely a FOXO4 és a p53 fehérje kapcsolatát zavarja meg, ezért a sejtöregedés és a szenolitikumok kutatásának egyik legismertebb eszköze. Az adatok preklinikai jellegűek, a vegyület kizárólag kutatási anyag.
Cikk elolvasása
A liofilizált peptid sokkal stabilabb, mint az oldat: rövidebb ideig 2–8 °C-on, hosszabb távon -20 °C-on vagy hidegebben tárolják, fénytől és nedvességtől védve. A feloldott peptid rövid életű munkaoldat, amelyet hűtve, alikvotokra osztva tartanak, és kerülik az ismételt fagyasztást.
Cikk elolvasása
Kilenc anyagcsere-kutatási vegyület négy mechanizmus szerint csoportosítva: inkretin-agonisták, a növekedési hormon tengelyének peptidjei, enzimgátló kis molekula és sejtmagreceptorokra ható vegyületek. Forma, kiszerelés és tervezési szempontok egy 2027-es kísérlethez.
Cikk elolvasása